Túra a Somlyó tetejére
2025 első túrája a csipet-csapattal, a Nyugati-Mátra ösvényein, különleges látnivalóinál...
Még nagyon új, máris teli a naptár elfoglaltságokkal. Nagyoknak, kicsiknek egyaránt. Épp ezért is annyira és egyre értékesebbek ezek az együtt eltöltött, természetjárós napok. Na és persze azért is, mert végre kimozdulhatunk a bezártságból, felállhatunk a gép, a telefon mellől. Mehetünk! Ki, a szabad levegőre, mozogni, kalandokat, izgalmas élményeket, új tapasztalatokat, ismereteket keresni!
Januári túránkon egy 16 fős gyerekcsapattal a Mátra nyugati lábát céloztuk meg ilyen elhatározásokkal. Cirka 2 óra vonatozásba telt ez innen, a Jászságból, de fél 9-kor már Apc vasútállomásán igazgattuk magunkra a zsákokat és neki is vágtunk gyalogtúránknak. Az időjósok megint kicsit mellényúltak, mert a beígért napos, tavaszias idő helyett, itt bizony hideg, szeles miliő fogadott minket. Jobb volt hát folyamatosan mozogni, így, bár sokat nézelődtünk, de haladt is a társaság. Hamarosan letudtuk a településen átvezető hosszú, aszfaltos szakaszt és ráfordulhattunk jövetelünk céljára, a Somlyó-hegy kaptatójára.
Ugyan a hegytető reggel ködpaplanba volt burkolózva, ki se látszott, de gyönyörű árvalányhajas mezők, fenyves erdők, bokros területek váltották egymást, érdekessé téve az utunkat, így viszonylag gyorsan felértünk a tetőre. És a természet kegyes volt hozzánk. Addigra a felhők tovaúsztak, még ha egy kicsit párásan is, de szuper kilátást hagyva nekünk. Sőt, még a nap is kisütött!
A nehezén itt már túl is voltunk - gondoltuk akkor. Tölgyes-vegyes erdőben kezdtük meg az ereszkedést a hegyről és lépten-nyomon látnivalóba botlottunk. Gombák, növények, vadetetők, lesek, lábnyomok, megannyi izgalmas dolog! És az erdőből a völgybe leérve jött a legizgalmasabb.
Mutatósan kanyargós, fotóra illő földút szelte át a völgyet-dombokat. Egy bibi volt vele. Egy kissé fel volt ázva. Ragadós, csúszós dagonyává változott az egész. Alaposan le is lassította a csapatot. Alag haladtunk valamit, azt is csak óvatoskodva, nehogy fenékre vágjuk magunkat. Hát mit mond akkor a vonaton hazafelé a kalauz? Tán fel se engednek a vonatra.
Mázlinkra szerencsésen átkeveredtünk az embert próbáló szakaszon és egy jókora réten is, ami megfosztott minket hatalmasra nőtt sárbakancsainktól. Ismét avarral borított erdei ösvényre értünk, majd nemsokára az apci tengerszem fölött nézelődött a csapat. Vigyázva leereszkedtünk a partjára is, ha már itt vagyunk, jól meg kell ezt nézni! Mutatós így télvíz idején is, nemhiába olyan népszerű.
Szurdokszerű völgyben, széles úton indultunk vissza a tótól a nemrég látott, sárpucolós rét irányába, ám előtte csaptunk egy jobbkanyart és Jobbágyi felé vettük az irányt. Ismét átsétáltunk egy fenyvessel szegélyezett, kopasz domboldalon, ahonnan megint szuper volt a panoráma. Alattunk a Cserhát és a Mátra közt elnyúló síkon települések sorakoztak, míg az ellenkező irányba a Nagy-hársas óriásinak látszó tömbje emelkedett ki, tetején a geodéziai toronnyal. El is poénkodtuk, hogy oda még ma felmegyünk! Hát itt már változatos volt a lelkesedés a csapatban.
Aztán hamarosan megnyugodtak, mikor kevéske séta után feltűntek, még a fák között, Jobbágyi első házai és hamarosan az első rendes utca is.
Itt már láttuk, a vendégmarasztaló dagonya ellenére is jól álltunk idővel, így a főutcán, lassan, bámészkodva, átsétáltunk a falu túlfelére, a Csurgó-forráshoz. Ki-ki megtankolta kiürült kulaccsát és betértünk egy közeli kis utcába is, megkukkantottuk a nemrégiben felújított Sréter-kastélyt is. Igaz, csak kerítésen kívülről, de már így is megérte. Ráérős bámészkodás után végül mégis elindultunk a vasútállomás irányába. Na persze addig azért nem jutottunk el, mert egy jó kis játszótér "utunkat állta". Hjja, maradt még itt energia kérem! Így 12 km után is! Még egy kis ugribugri, mászókázás, távolugrás verseny simán belefért.
A kitérők után, délután 3 óra magasságában céloztuk meg az állomás várótermét. A remélt meleg ugyan elmaradt, de legalább itt már nem fújt, az ismét feltámadó hűvös szél.
Hatvanig döcögtünk a felénk is ismerős kis piros vonattal, majd egy fürge átszállás után Vámosgyörkig az Agria emeletes vonat kényelmét élveztük. Itt aztán kevéske várakozás után begördült a mi Jaszink is, hogy Jászdózsáig repítse a kis csapatot.