Túra a Rónya-bérc sziklás kilátóihoz
Április 20-án ismét útra kelt a Természetjáró Szakkörös csipet-csapat... Most 16 fő gyerkőccel vetettük be magunkat a Mátra csodás völgyeibe és másztuk meg gyönyörű kilátásokat nyújtó bérceit. Közben rengeteg, érdekesebbnél érdekesebb látnivalót érintettünk és találtunk.
Szerencsére remek időt sikerült kifognunk, így már reggel is sütött a nap, mikor Mátrafüreden leszálltunk a buszunkról és mivel rögtön emelkedővel indult a túra, így a kis dzsekik is lekívánkoztak rögtön. Hamar ki is értünk a Füred feletti szép, sziklagyepes rétekre, ahol még a tölgyek sem nőnek nagyra, ellenben virággal volt borítva a hegyoldal. Jónéhányat felismertek, másokat megfejtettünk, hogy mik is lehetnek. Van, amit a különleges illata árult el, másokat a leveléről sikerült azonosítaniuk.
Mert bizony megtanultuk, hogy egy-egy ilyen szép, tavaszi túrán nem csak fölfelé és a távolba, hanem a lábunk elé is érdemes néznünk. Így találtunk feketével pettyezett, különleges, kék tojáshéjakat (kikeltek a rigók ), így bukkantunk rá egy gímszarvas elhullajtott agancsára, és sok-sok érdekes lábnyomra a sárban. Köztük egy különösen nagy tappancsra... vajon kié lehet? Ment a találgatás... Ám ez hamarosan megfejődött, mikor utolértünk 2 termetes németjuhász kutyát sétáltató párt. A gyerekek részéről rettenetes nagy volt a felfedezés öröme, amit persze a kutyusok nem győztek viszonozni.
De átkeltünk fürgén zubogó patakon, dús füvű hegyi réteken, - ahol még gombát is találtak-, felmásztunk egy hegyi kőkunyhó romjaira, mígnem megérkeztünk a Rónya-bérc sziklás, meredeken leszakadó ormára. Innen igazán csodás volt a panoráma! A hosszú bércen végigsétálva, mindenhonnan egy kicsit más, de mindenhonnan különleges a kilátás.
Innen a hegytetőn átvágva megközelítettük a bérc túloldalán, Hollókő nevet viselő, még sziklásabb, még meredekebb leszakadást. A sziklamászók kedvenc helyeként is ismert rész, igen izgalmas, így tartottunk itt egy hosszabb pihenőt is és alulról-felülről alaposan körbejártuk, megvizslattuk a hatalmas kőtömböket.
Jól el is nézelődtük az időt, így úgy döntöttünk, hogy már csak Pálosvörösmartig ereszkedünk le, onnan nem fordulunk vissza Mátrafüred felé, mert igencsak sietnünk kellene a buszunkhoz. Sietni pedig nem akartunk, mert a táj bámészkodásra csábított és látnivaló még erre is akadt bőven. Hát pont annyi időnk maradt, hogy a kis faluba leérve, a Mária park kellemes pihenőjében egy uzsonnaszünetet tartottunk majd lesétáltunk a központban lévő buszmegállóhoz.
Kis várakozás után megérkezett a Gyöngyösre tartó járat, amivel még kényelmesen elértük a hazafelé induló vonatot. A közös vonatozás pedig megint csak egy szuper program! Ennek is megvan a feelling-je!
Hát nem döntöttük meg a km rekordunkat aznap a Mátrában, ellenben egy igazán élménydús, kalandos napot tudhatunk magunk mögött, ahol megint mennyi mindent láttunk, tanultunk és mindenki csuda jól érezte magát!