Férfimunka nem csak uraknak - avagy túra a Pansky Diel csúcsára
Április második szombatjára felvidéki hegycsúcsokat tűzött ki uticélul a JóKa-Túrák... Igazi "férfimunkát"... A Besztercebánya fölé magasodó, környezetéből jócskán kiugró, kopasz csúcsával és rádiótornyaival már messziről látható, Pansky Diel volt a túránk célja.
Sajnos az Alacsony-Tátra ezen részén, a hirtelen jött tavasz (nyár) miatt, hó mutatóban sem maradt, így a várva várt krókuszvirágzásról is lemaradtunk. Csak egy-két lila virágocska maradt hírmondónak. Viszont nyílt helyettük a tavaszi kankalin. Egész hegyoldalak öltöztek vidám sárgába a bólogató kankalinmezőktől. Hát így vagy úgy, de a virágözön is megvolt.
Korai indulás és pár óra buszozás után fél tíz magasságában érkeztünk meg a hegyek lábához. Gyors pakolás és már indultunk is. Rögtön felfelé. Mivel viszonylag rövid távon elég sok emelkedést kellett legyűrnünk, nem is igen számítottunk odafelé sok lejtőre. A hegylábi ligeteket és gyönyörűen virágzó réteket elhagyva hamar be is értünk a zártabb erdőkbe, fenyvesekbe. Néhol sziklagyepes, borókás részen is vitt utunk. A látvány már itt pazar volt, sejtettük, hogy nem jöttünk hiába.
Följebb érve, még a Hrádok csúcsa előtt lefordultunk egy leágazó ösvényre és itt furcsamód ereszkedni kezdtünk. A csapat örömét hamar visszafogtuk, mikor közöltük, hogy itt bizony vissza is fogunk mászni, csak egy kicsit lejjebb megyünk a Kápolna és a Denevér-barlangok szájához. Mert ezt, hamár erre járunk, nem érdemes kihagyni. Erről hamar megbizonyosodott mindenki, mikor megláttuk, először a Kápolna-barlang hatalmas szádáját, amiből ráadásul kettő is van, majd kicsit odébb a Denevér-barlang csalókán alacsonynak látszó szája után a hatalmas belső termeit. Itt alaposan kibámészkodtuk magunkat, mielőtt újra nekifordultunk az emelkedőnek.
A Hrádok oldalában hamarosan csodás rétekre értünk ki az erdőből és itt már kinyílt a táj is. Nem győztünk a hátunk mögé tekintgetni, ahogy haladtunk fölfelé a Pansky Diel sífelvonói felé. Ott aztán tartottunk egy kis pihenőt is, mielőtt elfordultunk a Horny Diel lankásabb oldalának irányába. Úgy gondoltuk, hogy ugyan erre kicsit hosszabb lesz a csúcshódítás, de korántsem annyira kaptatós, mint nyílegyenesen nekivágni. És erre útba esik egy forrás és még rengeteg csodaszép kilátópont.
Hát jól gondoltuk. A forrásnál a kulacsok megteltek hűs tátrai vízzel, és bizony milyen panoráma volt a Horny Diel csúcsáról. És még olyanabb a Pansky Diel délnyugati oldalában elnyúló hegyi legelőkről! Jócskán kárpótolt a fárasztó emelkedőkért, ami bizony erre is jutott, amíg felértünk a "Férfimunka" csúcsára. Alig vártuk, hogy egy jó hűs kofolával vagy sörrel öblíthessük a fáradalmaktól kitikkadt torkunkat.
Csalódnunk kellett. A kopasz csúcs tetején, a rádiótornyok alatt, a sífelvonó tetejénél álló hegyi büfé zárva volt. Pedig vásárló lett volna jócskán. Így hát kissé csalódottan, de egy kis pihi és csúcsfotó után megkezdtük az ereszkedést. Természetesen ezt már a rövidebb úton. Nohát, ez sem volt könnyebb, mint felfelé. Igencsak oda lettek a térdeink, mire leiccikeltünk a meredek hegyoldalon a város fölötti legelőkre.
Még tartottunk egy utolsó pihenőt, megcsodáltuk a még innen is látványos panorámát és lassan lesétáltunk vissza a "civilizációba". Fentről legóházaknak tűnő panelrengeteg szélén érkeztünk meg, itt várt minket a buszunk.
A 16 km és 800m szint, az égető napsütés és a nyárias meleg mind hozzájárult, hogy kicsit elfáradt a csapat. Nyugtáztuk, hogy annyira nem volt rettentő, mint amennyire először a nevétől megijedtek néhányan, de mindenesetre könnyű sem volt a terep! Nos hát, tényleg "férfimunka"-mondták néhányan egy-egy nehezebb pillanatban. De minden pillanata megérte. Az üdezöld legelők, a virágzó rétek, a rikító sárga kankalinmezők, a nem is oly távoli, 2000 m közeli, havas csúcsok, a Nagy-Fátrára, Alacsony-Tátrára, Besztercebányai medencére nyíló kilátások, a rejtélyes, hatalmas barlangok, a frissvizű tátrai forrás, a fenyvesek... és még sorolhatnánk.
Ezernyi élmény!
Köszönjük, hogy velünk tartottatok és megoszthattuk Veletek!
JóKa-Túrák
