Tél a Felkai-völgyben
Január 13-án, szombaton tartottuk idei első tátrai túránkat... Javában tél közepén jártunk, így éppen lehetett volna bármilyen időjárás, lehettek volna cudar körülmények és igazán nehéz terep is, itt a sziklás óriások között. Lehettek volna, de nem voltak.
Hétágra sütött a nap, már induláskor. És alig hagytuk el túránk indulópontját, Tátraszéplakot, már vetkőzött a csapat. Bár fagypont alatt maradt a hőmérséklet egész nap, mégis kellemes időben, olykor pulóverre vetkőzve emelkedtünk felfelé a Felkai-völgyben. Havas fenyvesben, a hópaplan alatt, jégcsapok között csörgedező patakok mellett vezetett, kitartóan kaptató ösvényünk.
Aztán a hatalmas fenyőket lassan felváltották a törpefenyők és kinyílt a táj. A hosszú, Felkai-rétre kiérve mindkét oldalunkon gigászi sziklatömbök magasodtak fölénk. Balról a Kárpátok legmagasabb csúcsa, a Gerlachfalvi-csúcs, jobbról a Gránátok tömbjének hatalmas sziklái uralták a látómezőt. Az út továbbra is kitartóan emelkedett, de innen már látszott úticélunk, a Sziléziai-menedékház.
Erre már igen-igen megsűrűsödött a forgalom is. Turistautak kereszteződéseit értük el és minden felől síelők és túrázók tartottak a ház felé. A korábban indulók pedig már lefelé vették az irányt. Természetesen kis csapatunk is betért a jó meleg épületbe. Ki-ki egy-egy kofolát, forralt bort, kávét vagy jókora, ínycsiklandó gőzgombócot falatozva töltődött fel a visszaútra.
Délután háromra járt az idő, mikorra a menedékház teraszán induláshoz gyülekezett a társaság. Még megnéztük a ház mellett elterülő, befagyott, behavazott Felkai-tavat és a fölé magasodó Örökeső vízesést, melynek ottlétéről most csak a sziklákról lelógó termetes jégcsapok árulkodtak. Szemben, magasan a Gránát oldalában legelésző zergecsapat tűnt fel.
Némi bámészkodás, egy közös fotó és ereszkedni kezdett a csapat Polianka felé. Lefelé a kicsit hosszabb, de jól csúszható autóutat választottuk. Szintúgy, mint a többi szánkós és síléces tátrajáró. Hiszen ezen autóforgalom nincs, csak a menedékház kocsija jár rajta hébe-hóba, csusszani pedig tökéletes!
Cirka 7 km hosszú úton lehetett ezt élvezni! Kicsit ez miatt talán lassabban is haladtunk, mint egy átlag túrázó, így mire leértünk a településre jócskán ránk is sötétedett. De hát ez a nap erre volt szánva, így volt tervezve.
A havas bakancsok (nadrágok, kabátok ) tisztogatása után jólesően huppantunk fel meleg buszunkra és hamarosan hátunk mögött hagytuk a téli mesevilágot. Az emlékeink és a fényképek őrzik egy igazi havas-kaland, téli túránk pillanatait.