Tavasz a Tisza-tónál
Április utolsó hétvégéjén a Tisza-tó különleges és egyedi hangulatát, nevezetességeit terveztük bemutatni a JóKa-Túrák kirándulócsapatának. Azt hisszük, sikerült egy kicsit belekóstolni ebbe a csodába. Bár rengeteg lehetőség várja már az ide látogató turistákat, mi próbáltunk olyan csipetkéket összegyűjteni, ami minden korú és érdeklődési körű kirándulót megérint...
Kezdésnek rögtön a közepébe csaptunk és vízre szállt a csapat. Kellemes, reggeli sétahajókázást tettünk az ébredező, tavaszi Tisza tavon. Még csendes a víztükör. Április lévén még nem lepte el a tömegturizmus. Csak itt-ott ringatózott egy-egy horgászcsónak, némi zsákmányra várakozva. A hódok viszont már javában munkába lendültek és a vízimadarak is megmutatták magukat. A hattyúk, a kormoránok, a bakcsók és a gémek, a jégmadarak és a tőkésrécék is aktívak voltak már jócskán. És hát maga a táj, az "ember alkotta paradicsom"! Csodás, még így félig kizöldülve is!
Vízről aztán földre szálltunk. Nem is akármilyenre. A Tiszaigari Arborétumhoz gördültünk át buszunkkal. Az 1800-as években, Széky Péter földbirtokos által létrehozott 2 hektáros sétakert mára 20 hektáros természetvédelmi területté nőtte ki magát, ám az arborétum még ettől is jóval nagyobb területet kezel. Az egykor ártéren létesített parkban leginkább őshonos, haza fajokat láthatunk, de azoknak a legszebb példányait. Na és amiért mindenképp érdemes ide ellátogatni, az az országban is egyedülálló, hatalmas, kb. 1700 egyedet számláló mocsáriciprus erdeje. Most üdezöldben pompázott a fák finom tollakra emlékeztető levele, ősszel viszont vörös és rozsdabarna árnyalatot vesz fel és ilyen szőnyeget kap az egész erdő.
Itt bizony több órát is eltekeregtünk és tovább indulás előtt még megnéztük az arborétum szomszédságában álló, 4-6 száz évesre saccolt, védett, öreg kocsányos tölgyet, a Mátyás-fát is.
Délután aztán másféle látványosságok nyomába eredtünk. Megnéztük Tiszaderzs árpádkori, domonkos-rendi templomromát, majd betértünk a Kenguruparkba is, ahol a nevével ellentétben nem csak az ugribugri népség talált otthonra.
Élnek itt lámák és alpakkák, kapibarák, szurikáták és makik, nyulak, kecskefajták, tengerimalacok és az egzotikus madárvilág sok száz képviselője. Szuper játszótér és büfé is szórakoztatta a látogatókat. És még itt sem volt vége a napnak!
Ismét buszra szálltunk és az országban szintén egyedi, két funkciót is ellátó, vasúti és közúti közlekedést egy pályán megvalósító, Kiskörei Tiszahídon átkeltünk a tó túloldalára. Egészen pontosan a Kiskörei Vízlépcső aljához igyekeztünk.
Itt aztán újra lábbuszra váltottunk és végig jártuk a vízerőmű üzemi hídját. Megnéztük a duzzasztóművet és a hajózsilipet, majd kicsit följebb a majd másfél km hosszú hallépcsőt is, ami szintén különleges létesítmény. Közép-Európa leghosszabb ökológiai halfolyosója, ami több, mint 10 m szintkülönbséget áthidalva teszi lehetővé a halak közlekedését a Tisza-tó és az élő Tisza alsóbb szakasza között. És a kuriózumok sora még itt sem ért véget.
Pár száz méterrel följebb, a tóba benyúló kis félszigeten, a Jóreménység-szigeten zártuk ezt a csodás napot! A kis félsziget nem csak egy egyszerű, ám nagyszerű közösségi pihenőhely, hanem a legjobb példája annak, hogy ember és természet hogyan tud kölcsönösen jól megférni egymással! Itt, a szélfútta, fodros, jó illatú Tisza-tó partján zártuk programjainkat és merengősen, kissé elfáradva sétáltunk vissza a vízlépcső gátján át a buszunkhoz...