Tátrai jégvarázs
Máris január végét írunk. Hipp-hopp elröppen az új év első hónapja, s úgy tűnik, hogy bár néha borsot tör az orrunk alá a tél, a valódi szépségeit, élményeit hosszabb távon idén sem élvezhetjük. Nem érkezik meg. Múlt szombaton hát útra kerekedtünk és elutaztunk mi, felkerestük a telet. Nem keveset kellett, csaknem 5 órát, de megérte!
A Szlovákia északi részén húzódó, gigászi sziklacsúcsokhoz, a Magas-Tátra lábához buszoztunk el, egy jó kis túra reményében. Ugyan a tél már ott sem az igazi, nem a sokméteres havat lepakoló, kitartóan zord és fogvacogtatóan hideg, (mondjuk ezeket nem is hiányoltuk), de nekünk biz ez volt maga a "Téli Mesevilág", ahogy több túrázónk is elnevezte, a fehér paplan alá bújt felvidéki tájat.
Felsőerdőfalva csendes utcáiról hamar az erdőbe tértünk, és fölfelé indultunk, a Tar-patak folyását követve. Ligetes, nyírfás-vegyes erdőben kanyargó ösvényünk nemsokára fenyvesbe tért, ami időnként, a ragyogó és melengető napsütésnek köszönhetően, olvadozó, méretes hólabdacsokkal ajándékozott meg minket. Sunyin támadó, hideg adagokat kaptunk olykor. Ezen aztán jókat derültünk, főleg mikor nem a mi nyakunkba hullott az ajándék. A szépséges táj, a napfényben fürdőző sziklás hegyoldalak, a hólepel alól itt-ott kibúvó patak és jeges alkotásai ráérős bámészkodásra és sok-sok fotó elkészítésére ösztönözte a csapatot. Elérve a Tar-patak vízeséseit, az amúgy sem száguldós tempónk tán még tovább lassult. Nem tudtunk betelni vele. A téli varázslatot, a látványt, a hangulatot, át- és megéltük, s megpróbáltunk belőle minél többet elraktározni. Ki a memóriájába, ki a telefonjára, fényképezőgépére tárolta el a varázslatot.
Jócskán el is telt az idő rajtunk, mire fölértünk a Rainer réten álló, azonos nevű menedékházacskához, ahol már látszott, el is köszönhetünk a csapatunkat a sziklás völgyben idáig kísérő, téli erdő csendességétől. A közeli Tarajkáról idáig hömpölyögtek a kocaturisták, akiknek ennyi pont elég is a Tátrából, sőt még ennyi is sok, látszott felszerelésükön (vagy inkább annak hiányán). Egyszerű utcai cipőkben, egy laza városi kiránduláshoz öltözve küzdötték fel idáig magukat, a csúszósra taposott, több helyen lejegesedett ösvényen. Sőt, tömegesen érkeztek a Tarajka és a Rainer kunyhó között, földcsuszamlás miatt, már több mint egy éve lezárt, piros turistaúton is, magukat és másokat is veszélybe sodorva ezzel. A tátrai hegyimentőknek nemhiába nincs egy laza napjuk sem. Biza, veszélyes is tud lenni ez a gyönyörű "mesevilág".
Elhümmögtünk a Tátrát ellepő meggondolatlan emberek tömegén, akiket kicsalt a jó idő és a Tarajkán megrendezett nagyszabású programok. Idén ugyan is 12. alkalommal látogatható itt, a 225 tonna jégből felépített jégkatedrális és a Tátrai Jégfaragó Mesterek versenyére is éppen ezen a hétvégén került sor. Mi is megcéloztuk hát a Nagyszalóki-hegy oldalában felépült Tarajkát és látnivalóit. Elvegyültünk az irdatlan tömegben és cirka egy órát vártunk sorunkra, hogy bejuthassunk a II. János Pál pápa emlékére felépített krakkói székesegyház jégből készült másolatához, majd a mellette álló kupolában, serényen dolgozó jégfaragó mesterekhez. Jónéhányan biztattuk a magyar csapat szobrászait, hiszen munkájuk már félkészen is fantasztikus volt. A verseny második napján el is hozták az ezüstérmet.
Még ki tudja, meddig elnézelődtünk volna, ám lassacskán (már javában délutánra járt az idő), gyülekezni kellett, hisz még várt ránk Ótátrafüredig néhány km. A hömpölygő tömegből kiválva, kattintottunk még egy csoportfotót a kilátónál és elindultunk a széles szánkópályán lefelé. Ki így, ki úgy. Ki lábon, ki fenéken. Élveztük a kényelmesen lejtős utat, a gyönyörű tájat, a fürge csúszkákat. És majdhogynem pontosan a tervezettek szerint érkeztünk meg Ótátrafüred csinos, régi házai közé.
A nap már lebukott a hegyek mögé, így kezdtek szürkülni a színek. Felkapcsolódtak a települést díszítő fények és láthatóan egyre több ember tartott a parkolók felé. Mi is oda vettük az irányt. Le és elpakoltuk túrafelszereléseinket és felhuppantunk jó meleg buszunkra, hogy aztán ismét utazzunk néhány órácskát. Immár hazafelé.