A Szilicei-fennsík rejtőzködő csodái
Márciusi második túránkon a Felvidék hegyei közé, a Gömör-Tornai Karsztra invitáltuk a vidék rejtett csodái iránt érdeklődő természetjárókat. Egészen pontosan a Szilicei-fennsíkra, az Aggteleki-karszt határon átnyúló részére indultunk túrázni.
Hajnali indulás után a reggel üdén-frissen már Domicán ért minket, a Domica Cseppkőbarlang bejárata előtt. Napunk első néhány száz méterét ugyanis a föld mélyén, a Baradla-barlangrendszer részét képező szlovákiai ágban tettük meg. Varázslatos, megdöbbentően szép barlangi mesevilág várja odalent a kíváncsi szemeket. Gyorsan elfeledteti az odafent látottakat. Hogy erre a természeti értékre, néhány 10 éve a felszínen megépített kiszolgáló épületek, a nagy parkoló és a köré épült, egykor szállóként üzemelő ingatlanok mára eléggé elhanyagoltan, gazzal benőtten, lakatlan állapotban állnak már csak, jobb sorsra érdemesen. Nem most éli ott a turizmus a fénykorát.
Ám ez minket nem is érintett. A föld alatti séta után, a felvidéken csak elvétve tapasztalt, kedves, magyar nyelvű vezetést megköszönve, egyből a hegyoldalnak vettük az irányt, Kecső, majd Borzova felé. Erre felé nincsennek égbetörő hegycsúcsok, meredek sziklafalak, a szintemelkedést mégis szorgalmasan gyűjtögettük a hullámzó tájon. A fennsík tetején, lankás dombhátak és homorú töbrök, méretes víznyelők között lavíroztunk végig, északi irányba.
Borzova előtt egy rövidke kitérő erejéig letértünk a jelzett ösvényről, hiszen itt rejtőzködik a vidék talán legkülönlegesebb szádájú aknabarlangja, a 68 m mély Feneketlen-lednice. Ide ugyan mi barlangász felszerelés és kötelek nélkül leereszkedni nem tudunk, (talán sokan még azzal sem mernének), de a méretei, így, óvatosan a sziklaszakadék széléről vizsgálgatva is elképesztőek. Még belegondolni is félelmetes, mekkora mélység tátong a hatalmas sziklanyílásban. Két templom is vígan beleférne...
Nem kisebb látványosság volt következő felkeresett barlangunk sem. A fennsík északi pereme felé közeledve, már korlátokkal biztosított ösvényeken értük el a Szilicei-jégbarlang, monumentális szakadéktöbör aljában nyíló bejáratát. Ugyan itt is csak az első teremig juthatunk, mert a belső részek természetvédelmi és biztonsági okokból le vannak zárva, de ez is ámulatba ejtő. A sziklafal tetejéről, korlátok mellett leereszkedve, a levegő hőmérséklete lépésről-lépésre érezhetően csökkent. Leérve bizony csípős hideg fogadta a társaságot. És valóban, már a bejárat körül is hatalmas jégcsapok lógtak a sziklákon. Persze odabent várna ránk az igazi jégvilág, de ahhoz egy kb. 20 m magas jégzuhatagon kéne beereszkednünk. Ehhez pedig már szintén komoly felszerelés kellene, még ha engedélyeznék is nekünk... Megelégedtünk a kívülről feltáruló csodával.
A Jégbarlangtól aztán a hosszúra nyúlt nézelődés után visszatértünk a jelzett útra és Gombaszög felé vettük az irányt. Pár km után el is értük a Szilicei-fennsík szélét és megkezdtük a meredek ereszkedést. Ekkor tűnt csak fel, a Rozsnyó felé tartó műút távoli csíkját meglátva, hogy mekkora magasságban túráztunk egész nap. Mire leereszkedtünk, elértük a gombaszögi tábor területét is. Átsétáltunk a még téli álmukat alvó házacskák és büfék között, hogy a műúthoz kiérve, annak túloldalán letérjünk a Margit-forrás bővizű zuhatagához. A leírások szerint viszonylag állandó vízhozamú karsztforrásnak azért mindenképpen jót tett a csapadékos időszak. A forrás vize először egy kis tavacskába gyűlik, majd egy több méter magas, mesterséges, mohásra zöldült falon alábukva csobog tovább, csendes patakként a völgyben.
Innen már csak néhány méterre volt, az út túloldalára visszatérve, utolsó látnivalónk, a gombaszögi pálos kolostor romja, ami jelenleg is feltárás és rekonstrukció alatt áll. A szorgos, többnyire önkéntes kezeknek köszönhetően, a fal egy részen már elérte az egykor tető eredeti magasságát, és értékes, különleges leletek is előkerültek már az ásatásokon, de bizony, akad még itt tennivaló. Remélhetőleg lesz kitartása és ereje, energiája a feltárást végző csapatnak! A romokat körbejárva, egy csoportkép után, itt zártuk az ismét élménydúsra sikeredett napunkat.
Mire buszunkra felpakoltunk és elhelyezkedtünk, már igencsak szürkületbe fordult a nappal is. Bizonyosan ez lehetett az oka, (vagy a friss tavaszi levegő), hogy a hazafelé indulást követően, hamarosan többen is szunyókálásra hajtották fejüket. Reméljük, azóta mindenki kipihente a fáradalmakat, amiket a végül is 18 km-re kikerekedett túrán szerzett és csak a szép idő, szép tájak, különleges látnivalók emléke marad meg!
Köszönjük, hogy velünk túráztatok! JóKa-Túrák
