Ózd örökségétől Jósvafő kincséig

Március 4. hétvégéjén (ami, micsoda bőség, még nem az utolsó), észak-magyarországi tájakra, egykoron dübörgő nehéziparunk mára elfeledett központjába, Ózdra látogattunk. A néhány tíz éve még virágzó nagyvárosból, mostanra szinte nyomtalanul tűntek el a vasgyári emlékek. Egy-két ipari műemlék épület azonban túlélte, s most, mint óriási mementók hirdetik a régi idők történetét. De nem csak a város muzeális látnivalói miatt érdemes ide ellátogatni!

A csodás épületek, új funkciójukat élményparkként töltik be, minden korosztály számára izgalmas, tartalmas órákat kínálva. Kirándulócsoportunk szombat délelőttje hát ezek között a hatalmas épületek között telt.

A fúvógépház csarnoka Filmtörténeti Élményparkká avanzsált, ahol a filmipar elmúlt 100 évébe nyerhettünk bepillantást, különféle tematikájú bemutatótereken átsétálva. Tárlatvezető kalauzolt minket a jelmezek, viseletek, a kezdeti reklámok legjobb marketingfogásaként elterjed plakátok, a filmtechnikai eszközök és díszletek világában. Érdekes időutazás volt, amit a szomszédos épületben, a gyár egykori erőművében, tovább folytattunk.

A Digitális Erőműben az informatika fejlődésének állomásait jártuk végig. A ma már megmosolyogtató gépeket, eszközöket látva hihetetlennek tűnik az emberiség technikai fejlődése. No persze itt már nem csak a múlt, a jövő is elérhető. Modern játékokhoz, lézercsatákhoz kialakított bunker, drónszimulátorok, hologram és virtuális valóság bemutató helyek és a Digipédia, közoktatást kiszolgáló rendszer is itt kapott már helyet. Igen színes a kínálat. Nem csoda hát, hogy észrevétlenül röppentek el a délelőtti órák, s már ebédidőre járt az óra, mikor a város új látnivalója, a közeli parkban helyett kapott lézerkémény mellől felszálltunk a buszunkra. Felszálltunk, hiszen délutáni programunk kicsit odébb, az Aggteleki-karszt csodás táján várt ránk. 

Egészen Jósvafőig gördültünk, egészen pontosan a Jósva-forrás völgyéig, ahol a dupla forrás és a smaragdzöld tengerszem mellett, a Baradla-barlang jósvafői bejáratát és a neves barlangkutató, Baradla igazgató, Kessler Hubert emlékházát is találjuk. Itt aztán ki-ki saját tempójában, érdeklődése szerint járhatta végig a hangulatos házacska tartalmas kiállítását, vagy a már éppen zöldülni kezdő Törőfej-völgy sétaútjait. A Jósva most is bőségesen ontotta vizét, vidáman csörgedező patakként ömlött a szépséges kis tóba, majd a túlvégen, hangosan csobogó vízesésként hagyta el azt. A tavasz első virágai is színeskedve nyíltak már a parton, így keresve sem lehetet jobb szelfihelyeket, fotótémát találni ennél. 

No persze egy-egy kávé is belefért még az időnkbe, mielőtt a Nemzeti Park járatával és barlangi vezetőnkkel, átgurultunk volna a Baradla barlang vöröstói bejáratához, hogy élményeink gyűjtését a föld mélyén folytassuk. Tartalmas napunk utolsó programja feltette a koronát a kirándulásra.

Majd két óra varázslatos séta várt ránk, a hatalmas méreteiről, cseppkőcsodáiról híres barlangunkban. Két és fél km séta, évmilliókkal ezelőtt létrejött járatokban, óriási termekben, barlangi patakok mellett, varázslatos alakú és méretű cseppkövek között. Vezetőnk érdekes előadásait hallgatva, egyik ámulatból a másikba esve értünk végig túránkon, és találtuk magunkat ismét a jósvafői kijáratnál. 

Kicsit ocsúdozott még a csapat, és a büfé is megvárt minket, aztán a délutánra jósolt, éppen szitálni kezdő eső elől, végül mégis felszálltunk buszunkra és elindultunk hazafelé.

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok, hogy ismét osztozhattunk az élményeken és ismét egy csodás napot tölthettünk el együtt, Veletek!

JóKa-Túrák