Őszi tábor a Mátrában

Idén október 21-23. közé eső hosszúhétvégén tartottuk 3 napos, őszi táborunkat a Mátrában, 21 belevaló, a természetjárást kedvelő (vagy épp azzal ismerkedő) emberpalántával. 

Jászdózsáról indult kis csapatunk, természetesen most is vonattal, és reggel 9-kor már a gyöngyösi vasútállomáson rágtuk szendvicseinket. Az energiaraktárak feltöltése után felmálháztunk és

nekivágtunk első napi túránknak.

Szomorkás, csepergészős idő próbálta kedvünket szegni, sikertelenül. Annyit ért csak el, hogy a Sár-hegy tövébe tervezett ösvényünket a Mátrafüred felé tartó kerékpárút aszfaltjára cseréltük, így megúsztuk a biztos dagonyát is. Mégis alig haladtunk. 

Sajnos a hátizsákok bepakolása idén sem ment zökkenőmentesen, (pedig már kész listát adunk a táborozóknak) ezért az első km-eken kiderült, hogy van olyan gyerkőc, aki képtelen lesz önerőből felhozni csuppig pakolt zsákját. Bizony be kellett szállnunk teherhordónak. 

Többszöri pihenővel, majd kétórás séta után értük el Füred szélén a Harkály Ház Látogatóközpontot, ahol már vártak minket. Interaktív vezetéssel kalauzoltak minket végig a bemutatótermeken, ahol megismerhettük a Mátra kialakulását, régi és jelenlegi arcát, állat és növényvilágát és bepillantottunk a természetőrök munkájába is. Mire innen, egy óra magasságában elköszöntünk, odakint az idő is barátságosabbá vált. Bár a nap csak hébe-hóba kukucskált ki, így is fülledt meleg lett. Kívánkoztak is lefelé a pulóverek, mikor Füred túlsó végén az erdei ösvényre tértünk és az emelkedni kezdett velünk. 

A kedves kis zarándokhely, a Máriácska, majd a Rákóczi-forrás érintésével érkeztünk meg Sástóra. Egészen pontosan lefoglalt szálláshelyünkre, a Mátra Kempingbe. A bejelentkezési procedúra (ennyi főnél már hívhatjuk így) után végre beköltözhettünk a MOTELBE, tábori fáradalmaink "kipihenő helyére". Na sokáig azért nem pihengettünk. Csak épp elfoglaltuk szobáinkat, lepakoltunk, kipakoltunk és már ismét útra kész volt a csapat. 

Könnyített üzemmódban, mindössze vizet és esőkabátot magunkhoz véve indultunk a környék és a nagy, sárga, vastorony felfedezésére. Itt aztán megdöntöttük saját határainkat! Mindenki, MINDENKI felmászott a sástói kilátótorony legtetejére! 53 m magasságban ringatta a szél alattunk a citromsárga vasmonstrumot. Mi pedig álltunk fent bátran, büszkén. Azért lefelé nem kellett biztatni senkit.

Mászás után pedig egy jó kis hely és természetismereti sétát tettünk a tó körül és ismerkedtünk a másnapra szervezett tájékozódási verseny területével. Az újra szitáló eső elől a szállásra visszatérve előkerültek a térképek is. Turista és tájfutó térképek, jelzéseik és jelentéseik, és sok-sok hasznos infó került szóba.

A sok új tudástól meg is éheztek a pocakok, mire este hatra átsétáltunk a szomszédos étterembe vacsorázni. A gyrostál és a lekváros palacsinta méltó zárása volt a napnak, bár még korántsem volt vége. Mivel a vacsiidő végére jócskán besötétedett, mi sem volt kézenfekvőbb, mint egy jó kis éjszakai túra. Haptákba is vágta a banda magát és nekivágtak a sötét ösvényeknek.

Az esti kóborlásból visszatérve, már csak egy jó kis meleg fürdőre vágyva szembesültünk vele, hogy na ez itt ma nem lesz…. Valószínűleg csak érkezésünk előtt kapcsolták fel a fűtést a Motelben, mert a radiátorok ugyan fűtöttek ezerrel, csak a melegvíztartályok nem töltődtek fel. Egy "kis" szervezés és már vonultunk is fürdeni a Hotel wellness részlegébe a lányokkal. A fiúk kemények voltak. Azt mondták nekik teljesen jó az (alig) langyos víz is. Hát ennyi élmény egy napra… Nem nagyon kellett senkit ringatni villanyoltás után.

Másnapra

a hajnali zápor után szép időt ígértek a jósok. Hát a kártyavetés lehet jobban megy nekik, mert itt bizony 6-kor is, 7-kor is, sőt még 8-kor, de még 9 órakor és 10-kor is dézsából öntötték az égi áldást. A bőséges, svédasztalos reggelire át és visszarohanva is eláztunk, így egyértelmű volt, a mai túrát át kell gondolni. Itt bizony nem lesz Kékes mászás. Értelmetlen iszapcsata lenne csak belőle. A TV tornyot viszont nem szerettük volna mégsem kihagyni.

Kinéztünk hát egy szimpatikus buszt, és felültünk rá. Még csepergett, mikor Kékestetőn leszálltunk róla és elindultunk a felhőbe burkolózó csúcs felé. Megmásztuk a kilátó végtelennek tűnő lépcsőit és kiléptünk a teraszra. Nagyon bíztunk. Vártuk a csodát, hogy fölémászunk a felhőknek és odafentről messzire ellátunk majd a fehér paplan felett. De elmaradt a csoda. Fent is fehér függöny, erős szél és áztató párás levegő várt minket. Kétségkívül ez az élmény is egyedi volt és tetszett mindenkinek. Sokáig mégsem marasztalt fent minket, így leereszkedtünk a lépcsőkön és a sípálya füves rétjén elindultunk Mátraháza felé.

Ugyan a toronyba tartó kirándulók szerint Parádon sütött a nap, itt makacsul kitartott a köd és végig kísért minket Mátraházáig, sőt még azon túl is. Már a Farkas-kutat is elértük Sástó szélén, mikor úgy tűnt, tisztul az idő. Akkor meg az eső kezdett rá. Iparkodtunk is visszafelé, kihagytunk volna egy jó kis elázást. Végül nem lett semmi az egészből. Még a nap is kisütött, mire a szálláson lepakoltunk és átsétáltunk kései ebédünkért az étterembe. 

Mire a finom rántott szeletek elfogytak, a tájékozódási versenyhez is készen állt a pálya Sástó szélén. Frissen szerzett tudással és már gyakorlottabb tájékozódási tapasztalattal rendelkezők csaptak össze délután. Kipróbálhatták magukat a gyerkőcök csapatban és egyénileg is. Ki-ki kedve és bátorsága szerint. A nem hagyományos módon történő megmérettetés a régebbi motorosakat is meglepte. Most ugyan is nem térképen kellett tájékozódni és a megadott pontokat megkeresni, hanem a terepen kijelölt pontokon lévő tereptárgyakat kellett térképjelzéseikkel párosítani. Vidám, szaladgálós, napsütéses délután kerekedett a viadalból. A végén még egy kis játszóterezés is belefért vacsoráig. Hasznosan kitöltöttünk minden szabad percet.

Este hatkor pedig ízletes bolognai, utána pedig meleg víz várt minket! Mit is kívánhattunk volna még? Na egy éjszakait túrát! Elvégre az elmaradhatatlan! Este tízre el is kókadt a táraság nagy része. Már csak oltani kellett a villanyt.

Harmadik nap

reggelén, ébredés után azonnal pakoláshoz látott a csipet-csapat. Hiszen ez már a hazautazás napja volt. Mire reggelizni indultunk már kisebb-nagyobb küzdelmek árán, de össze volt pakolva mindenki. (Hazafelé valahogy mindig szűkebbnek tűnnek ezek a táskák, pedig még a cuccunk is kevesebb lett. ) Fájó búcsút vettünk már éppen megszokott szállásunktól (tudtunk volna még maradni) és nekivágtunk 3. napi túránknak Gyöngyös felé.

A már ismerős Rákóczi-forrás felé indultunk, ám most a Muzsla kilátó irányába kanyarodtunk tovább. Ott tartottuk első pihenőnket is mielőtt leereszkedtünk volna Mátrafüredre. Füreden már várt ránk Szandi, meghozta elemózsiás csomagjainkat az út hátra lévő részére. Felvettük ellátmányunkat és Füreden ismét átsétálva, a túloldalán ráfordultunk a Pipis-hegy oldalába emelkedő ösvényre.

Kicsit saras, majd száraz, viszont meredek kaptató edzette a társaságot. A tetőre érve nyugtáztuk: ezért a kilátásért megérte! Sziklagyepes-bokros tájon haladtunk egészen a repülőtér végéig. Még egy sárkányrepülő landolását is sikerült elcsípnünk, mielőtt megkezdtük ereszkedésünket Farkasmály felé. Csinos kis üdülőházak, hétvégi telkek, borospincék között kanyarogtunk, mígnem elértük a Sár-hegy alján futó dűlőutat és befordultunk Gyöngyös felé.

A város szélén, kis utcákon át értük el a vasútállomást. És megint ott álltunk, mint alig 2 nappal azelőtt és vártuk (vagy nem, de felültünk) a hazafelé tartó vonatunkat. Ilyen gyorsan eltelt a kalandos, eseménydús és tanulságos hosszúhétvégénk, az őszi természetjáró táborunk. 21 belevaló, sok tapasztalással (és reméljük tudással) is okosabb gyerkőccel. 

A 3 nap eredménye, tanulságai...

Születtek új ismeretségek, de olyan is volt, aki a természetjárással, túrázással, táborozással ismerkedett most össze. Próbáltunk sok hasznos elméleti és gyakorlati tudást átadni. Ha csak egy részét megjegyzik és hasznukra (vagy a természet hasznára) válik, már megérte. Reméljük a kihívások ellenére mindenki jól érezte magát, és ezeket nem negatív élményként, hanem megoldandó feladatként élték meg. Hiszen az élet is ilyen. Adódnak elkerülhetetlen események, amiket meg kell tudnunk oldani, és persze vannak elkerülhetők is, amiket meg is előzhetünk. 

Így megelőzhető a feleslegesen megbuggyantott hátizsák, amit a tulajdonosa képtelen lesz elbírni. Hiszen egy kicsit átgondolva akár a fele holmi is elhagyható belőle. (Hazafelé ez rendszerint ki is derül.) A két hatalmas alma kicsit belerágva a kukában végezte. A sós keksz egy része porrá törve hazament. A hatalmas zacskó ropi szintén. A pótelem a lámpába szükségtelen ennyi időre, viszont jó kis súly. A téli sapka, vastag nadrág és pulóver még nem, a rövid nadrág már nem szükséges. A vastag fürdőlepedő helyett is célszerűbb lett volna kisebb, vékonyabb. Akár 2-3 kg mínusz! A kocsi elbírja. A gyerek nem. Fennáll a veszélye, hogy megutálja a hátizsákos túrázást, mert szenvedésnek érzi. A hátizsák a túrázó testsúlyának 10%-át (de max! 20%-át) teheti ki. Szívünk szakad ilyenkor a gyerkőc cipekedését látva, ezért is készült, megelőzésképpen a "pakolós lista". Szintén szerepeltek a "pakolós listán" a személyi okmányok és az esőkabát, mint nélkülözhetetlen dolgod, mégis többeknek otthon maradt.

Kihívás?

Akadt még kihívás, megoldandó feladat nekünk: ilyen volt a folyamatosan kikötődő cipőfűző, melyet a gazdája nem tud megkötni. Vagy egy elromlott cipzár a bakancson, ami így csak félig-meddig tartotta a gyerkőc lábát. Esetleg egy nem a hegyi, erdei terepre való, utcai lábbeli. A szobatisztaságot a telefonnyomkodás közben elfelejtő? táborozó. Rendbontó viselkedéssel okozott kár (saras bakanccsal tapostak az ágyneműre, majd piszkos papuccsal püfölték a rajta pihengető poloskát. A táborozók egészségi állapotáról, illetve kötelezően szedendő gyógyszerekről az utolsó pillanatokban, vagy éppen nem is szereztünk tudomást, csak menet közben szembesültünk vele. Ezek nagyjából mind megelőzhető, elkerülhető kellemetlenségek voltak.

Ezért kérünk mindenkit, hogy jövőre ezekre egy kicsit jobban figyeljünk! Mindenki érdekében! A gyerkőcöknek és nekünk is egyszerűbb lenne. Hiszen éppen elegendő feladat 2 főnek, a 20-25 gyermek folyamatos felügyelete, ellátása, szórakoztatása ezek nélkül is. Nekik pedig felhőtlenebb a kikapcsolódás. 

A fő cél pedig ez. Hogy olyan vidáman, felszabadultan, otthonosan érezzék magukat a természetben, túrázás-táborozás közben, hogy legközelebb is, sőt felnőtt korukban is mindennapjaik része legyen kevéske szabadidejük ilyen formában történő egészséges eltöltése, testi-lelki feltöltődésük! 

Reméljük, ha csak az egynapos túrákon is, de mielőbb találkozunk mindenkivel! Aztán jövőre, újra a táborban! De addig is: JÓ PIHENÉST NEKTEK AZ ŐSZI SZÜNETRE!