Múltidézés és hóvirágmustra a Dunántúlon
Február végét írunk. Tovarobogtak a téli hónapok. A hétvégén megtartottuk az idei tél utolsó kirándulását is. S bár a napokban még megcsikorgatta a fogát, minket nem tántorított el, és szombatra igazán szép kirándulóidőt kaptunk. A hóvirágok nyílását viszont kicsit késleltette a hideg, így a parkokban csak az avarban bujkáló, bimbós bokrokban gyönyörködhettünk. Na de akadt még látnivaló attól bőven!
A verőfényes délelőtt már a Fehérvárcsurgói Károlyi-kastély hatalmas angolparkjában, arborétumában talált minket. Csapatunk a kastély egykori lovardájába, vagyis az annak felújításával létrehozott Károlyi-Látogatóközpontba vette az irányt, ahol a Károlyi-család és a kastély történetével ismerkedhettünk. Na meg egy jópofa, gazdag, időszaki babakiállítás is színesítette most a repertoárt.
Innen aztán már a tárlatvezetőnkkel folytattuk sétánkat a Károlyiak nemrégiben felújított, sőt mondhatni folyamatosan szépítgetés alatt álló hatalmas kastélyában. Különleges hangulatú, de ma is élő történelmi épület ez, hiszen maga Károlyi gróf is itt él most is, az egyik szárnyban. Az általa létrehozott és irányított alapítványnak köszönhetően, a hányattatott sorsú, leromosodott épületből, ismét csodaszép kastélyt varázsolt. S a kastély 22,5 hektáros angolparkját is gondjaiba véve, az, 2018-ban "arborétum, botanikus" kert címet is kapott. Neje, a birtok kulturális programjait bonyolítja. Természetesen a kastélylátogatás után, a télidőben is gyönyörű parkban is tettünk egy sétát.
Dél már jócskán elmúlt, mikor ismét buszra ültünk és elindultunk Székesfehérvár és egyben Magyarország, egyik meghatározó történelmi helyszíne felé. A város szélén magasodó Csúcsos-hegyhez iparkodtunk, ahol 803 évvel ezelőtt, 1222-ben, II. András királyunk kihirdette az első magyar alkotmányt. Ennek emlékezetére, a 750. évfordulóra készült el az Aranybulla emlékmű. A helyet a közelmúltban parkosították és pihenőhelyekkel építették körbe. S nem mellesleg a tetőről, egészen a Velencei-tóig nyílik a kilátás! Kicsit elidőztünk itt is, majd folytattunk utunkat, egészen Martonvásárig.
Egészen pontosan a Brunszvik-kastélyig, s annak óriási, 70 hektáros angolparkjáig. Itt nyílt meg néhány éve az Agroverzum, az Agrártudományi Kutatóintézet interaktív látogatóközpontja és tudományos játszóháza, ami szintén jó kis programnak ígérkezett. Az is lett, ahogyan vártuk. Felnőtteket, gyerekeket egyaránt lekötöttek a bemutatók és játékok. Na persze itt sem maradt el a parklátogatás, hiszen hóvirágokra vadásztunk egész nap. De volt, aki még a kastélyban, a Beethoven kiállítást is bejárta. Zárásig bóklásztunk a Brunszvikok birtokán.
Utána sem mentünk túl messzire. A parkkal szemközti, különleges téglaépületet vettük célba, vagyis az ott látogatható kiállítást, az ország egyetlen óvodamúzeumát. A gazdag gyűjtemény, az idősebbik Brunszvik leány, Teréz munkásságától kezdődően, 1828-tól, egészen az 1960-70-es évekig mutatja be a hazai óvodai nevelés állomásait, eszközeit, játékait, az óvónőképzés történetét. Tárlatvezetőnktől pedig sok-sok érdekes információt, óvodai kulisszatitkot is megtudtunk a kisgyermeknevelés kezdeti időszakáról. Valóságos utazás ez a múltba, ahol bizony, néhányunkat egy kis déjá vu érzés is elfogott.
Mozgalmas napunknak itt már a vége felé jártunk. Ám, hogy feltegyük rá a koronát, egy kis szabadprogram keretében, még mindenki felkereshette a közeli cukrászdákat, kávézókat. Nos, itt többen, valóban megédesítettük az utazás végét. Kirándulásunknak élvezetes zárása volt ez, mielőtt buszra szálltunk volna, hazafelé.
Köszönjük, hogy velünk kirándultatok, hogy együtt tölthettük ezt az élménydús napot!
Márciusban ismét várunk Benneteket, Ózd igazán egyedi látnivalóihoz, majd az Aggteleki-karszt és a Baradla-barlang felfedezésére!
JóKa-Túrák