Látogatás a hét domb városában - Nyitra
Szombaton már nyoma sem volt a múlt heti cudar időjárásnak... Ragyogó napsütéses, szép időben indulhattunk megnézni felvidéki, csodás, történelmi emlékeinket. Honfoglaló őseink által teremtett, majd a kultúra oltárán sokat áldozó, magyar nemeseink, értékteremtő munkájához ma sem fér kétség. Nélkülük bizony, sokkal szegényebb lenne a világ.
Érdemes hát időnként felkötni az útilaput és messzebbi tájakon is szétnézni, felfedezni hajdani gyökereinket. A JóKa-Túrák csapatával is így tettünk, mikor a Felvidék (ma már Szlovákia), Nyitrai járásának nevezetességei nyomába indultunk. Bár korán reggel a lovak közé csaptunk, de igen hosszú az út odáig, viszont csodálatos tájakon vezet, így már ez, önmagában élmény. Nézelődtünk menet közben is.
Késő délelőtt volt már, mikor begurultunk Verebély városába és megálltunk első uticélunk előtt. Az éppen felújítás alatt álló, háromhajós, Nagyboldogasszony katolikus templom, Vaszary Kolos esztergomi bíborosunk építtette, a múlt század elején és bár szépsége miatt is érdemes megnézni, legendája még érdekesebbé teszi. Elmondások szerint a tornya 1,5 m-el tér el a tengelyétől. Van ki látja, van, aki nem, minden esetre a város büszkesége. És milyen kicsi a világ! Az 1600-as években, a verebélyi kapitány, Esterházy Zsigmond lovassági parancsnok volt a jászkunok főkapitánya.
Verebélyről aztán Apponyba utaztunk tovább, ahol az Apponyi család várkastélyában leltünk újabb különleges látnivalóra. Magyarország egykoron legbefolyásosabb és leggazdagabb nemesei közé tartozó grófi család otthona ma négycsillagos szálloda, ám felbecsülhetetlen értékű és egyedi, ősnyomtatásból származó könyveket tartalmazó (Giordano Bruno, Galileo Galilei, Newton, Leonardo da Vinci...) 300 éves, 27 ezer kötetes könyvtára látogatható! A felújítást végző 100 zólyomi asztalos remek munkát végzett! Szlovákia legszebb történelmi belső terét varázsolták újjá!
És micsoda élmény lehetne egy-egy ilyen művel itt nekikucorodni, akár csak megérinteni, pláne meg lapozgatni, nézegetni a valódi történelmet! És még mennyi érdekesség lapulhat itt erről a neves grófi famíliáról is... Ám be kellett érnünk annyival, amit kaptunk. Azt is angolul. Igaz kedvesen, de rövidre fogva, minden magyar származásra történő hivatkozást mellőzve. Megszoktuk már. Tolmácsunk egészen fogyaszthatóvá tette a hallottakat.
Délután aztán ettől az ékszerdoboztól is elköszöntünk és tovább indultunk a járás székhelyére, Nyitrára. Annak is öreg óvárosát, a Nyitrai Várat és a Szent Emmerám Székesegyházat céloztuk meg. Itt már ugyan (tört) magyar nyelvű vezetést kaptunk, ahogyan kértük, ám akárhogy is, érdekes és jó volt a kedves kalauzolás, de időszámítás itt is csak 896 előtt és a Magyar Szent Korona évezredét követően létezett. Pedig mondhatni, minden, amit láttunk, és micsoda szépségeket és értékeket láttunk, annak némi köze mégicsak van a magyar néphez. Így kissé érdekes volt néha a történelmi séta, ám mi tudtuk, amit tudtunk, és az építészeti, kulturális tudnivalókra összpontosítva, néha-néha összesomolyogva, illendően hallgattuk végig az idegenvezetőt.
Az erődítmény, II. János Pál pápa hatalmas szobra és a bazilika után még szlovákia egyetlen egyháztörténeti múzeumát és különleges, évezredes korú dokumentumait, Szlovákia legöregebb kézzel írott könyvét (1083 Nyitra évkönyve) és felbecsülhetetlen értékű liturgikus tárgyakat is bemutatott nekünk. Repültek az órák felettünk.
Jócskán benne jártunk a délutánban már , de úgy döntöttünk, egy rövid sétát mégis teszünk még a felsőváros "főterére", a Pribina-térre. 9. századi uralkodók, szentek szobrai díszítik a teret, melynek két oldalán a Nagy- és a Kisszeminárium épületei magasodnak. Tövükben boltíves átjáró nyílik az egyik belső udvarra, ahonnan finom kávéillat érződött. Naná, hogy mi is benéztünk! A hangulatos kis kávézónak rögvest felpörgettük a forgalmát. A habos kapucsínójuk feltette a koronát a napra. Ücsörögtünk még itt egy keveset, majd az óvárostól és a szomszédos Kanonokház sarkát tartó Corgony-tól (Atlasz-szobor) elköszönve, a várhegy oldalában ereszkedő ösvényen tértünk vissza a parkolóban várakozó buszunkhoz.
Hazafelé ismét hosszú órák vártak a csapatra, de korántsem unalmasak. Nézelődni való és beszélgetni való akadt végig bőven. Na és az élmények is frissek és megvitatni valók voltak. Kitartottak hazáig. Este fél kilenc magasságában érkezett meg kis csapatunk. Kicsit fáradtan, de új élményekkel, érdekes tapasztalásokat gyűjtve.
Örülünk, hogy velünk tartottatok, hogy együtt járhattuk be a Felvidék egynéhány gyöngyszemét!