Május 11-én, szombaton, ismét bakancsba ugrottunk és folytattuk Kéktúrás barangolásainkat, kis hazánk csodás tájain.

A Becske-Cserhátsurány közötti szakaszt választottuk uticélul és ehhez most az időjárás is a lehető legtökéletesebb volt.

Mivel ezen a részen elég sok helyen, erdészeti földúton halad a kék, igen kalandos lehet, ha valaki eső után, netán esőben járja végig. Hideg, fagyos időben persze jó lehet, de akkor meg a Szandavár romjainak sziklás része lehet veszélyes... Azt pedig ki nem hagytuk volna semmiképp! De most, most minden adott volt egy szuper túrához! Változatos vidék, sok látnivalóval, napsütés és jókedvű túrázók... Naná, hogy egy klassz nap kerekedett belőle!

Kora délelőtt érkeztünk meg Becskére, ahol a kéktúrázók, még indulás előtt, be is üthették rögtön az első pecsétjüket az igazolófüzetekbe. A papírmunka elvégzése után pedig, a hosszú Petőfi utcán sétáltunk ki a faluból, a közeli Csiga-hegy felé. Igaz, ez nem pont a Kéktúra útvonala, de mindenképp terveztünk erre tenni egy kitérőt, hiszen itt áll a hegytetőn, a becskei Megvilágosodás Sztúpa! Ilyen pedig azért nem terem minden bokorban. Így hát felmásztunk és megpihentünk a buddhisták szakrális épülete körül, és csak utána tértünk rá a Kéktúra jelzett ösvényeire.

Ez aztán hol meredekebben, hol lankásabban, de szakadatlanul emelkedett egészen Szandavár romjáig. Ott tartottuk következő, kissé ráérősebb pihenőnket. Nem is lehet és nem is érdemes, innen olyan gyorsan eljönni, mert olyan a körpanoráma, hogy ihajj! Meghát különleges a helyszín is: Szanda 3 vulkáni kúpja közül az utolsó éppen maradt csúcson állunk, a többit a bányászat felemésztette.

Alaposan kileskelődtük mi is magunkat, mielőtt visszaereszkedtünk a nyeregbe és onnan tovább a Mária-forrás felé. A búcsújáró helyként is ismert, néhány paddal, Mária-szoborral és Péter-hegyről leköltöztetett kereszttel körbevett, bővizű forrásnál, érdemes megtölteni a kulacsunkat, ugyan is az elmondások szerint csodatévő a vize! Nem mellesleg nagy melegben, nincs is jobb, a friss, hűs forrásvíznél!

Szomjoltás után az erdőből gyönyörű legelőre értünk, majd hamarosan már Szandaváralja utcáján gyalogoltunk a központban kihelyezett kéktúrás tájékoztató tábla felé. Itt bélyegeztünk aznap másodjára az igazolófüzetekbe. Közben egy kis időre, le is pihent a társaság, a tábla melletti faasztalok körül. Ki padra, ki csak úgy, elnyúlva az árnyékot adó fák alatt a fűben... Mert a nap már bizony egész perzselően sütött eddigre. Na meg kicsit rápihentünk az előttünk álló Hucskó-hegy kaptatójára, ami nem is volt annyira vészes, mint vártuk. Ellenben innen is csodás a panoráma és lefelé is, szinte végig az volt, míg el nem értük Terény szélső házait is.

A kis falucskában ugyan több érdekes kiállítóhely is lenne, de sajnos mind csak bejelentkezéssel látogatható, egyébként (ahogyan most is) zárva van az összes. Átsétáltunk hát a településen és a túlfelén betérve az erdei ösvényekre, újra emelkedni kezdtünk.

Erre felé a Kéktúrának nemrégiben útvonal módosítása történt, mert régebben hosszú km-eken, aszfalton vitt az út Cserhátsurány felé. Ezt terelték el, jó cserét csinálva, a falutól északra fekvő hegytetőkre. Így végig, jól járható úton, szépséges kilátásokat nyújtó tájon haladtunk.

Cserhátsurány szélét elérve egy gazdaság mellett érkeztünk ki az erdőből. Az út mellett elkerítve, pompás paripák legelésztek. A faluba érve is már igen-igen különlegesnek és ritkának mondható látvány fogadott minket. Csinos lovak mögé fogott lovaskocsi gördült felénk az úton. Végül némi bámészkodás után, a központba érve, megtaláltuk a szokásos, kéktúrás tájékoztató táblát, oldalán a pecséttel. Benyomtuk harmadik, aznapi utolsó pecsétünket a füzetekbe és itt ért véget a cirka 18 km-re sikeredett túránk.