Január 6-án, szombaton tartottuk az új esztendő első túráját... Hát úgy tűnik, idén sem fogunk eltunyulni. Most sem kényeztetett minket az időjárás. Az Országos Kéktúra Pilisszentlászló-Pilisszentkereszt közötti 15 km-es távja volt betervezve erre a napra. 

Néhány hete még úgy gondoltuk, hogy mivel az útvonal Dobogókőn is áthalad, ott majd, szép téli túra lévén, talán még szánkózni is tudunk egyet. Nos, igaz a mondás: "Ember tervez, Isten végez..."

+5-6 fok, szitáló és egyre erősödő eső, sártenger fogadott minket a Visegrádi-hegységben. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy ez egy ilyen nap lesz, már csak azért is, mivel egy hónappal ezelőtt, ugyanitt, legalább némi hólepel és télies hangulat kényeztette a csapatot. Ám csüggedni nem szabad, a jókedvünk megmaradt. 

Vidáman koptattuk a lucskos kilométereket és meglepően jól haladtunk Dobogókő felé a tocsogós Sikárosi-réten és a meredek emelkedőn is. Aztán a kilátóponthoz felérve bebizonyosodott, amit már lejjebb sejtettünk, hogy itt ma bizony, nem lesz kilátás a felhők miatt. A hegyek közé beült a pára, pont olyan szerencsétlenül, hogy sem alatta, sem fölötte nem láttunk el a környező tájra. Így esett, hogy két egymást követő túrán is elmaradt a Dunakanyar panorámája. Decemberben a Visegrádi várból sem láttunk semmit. No sebaj, lesz miért visszajönni a pálosok ösvényeire!

Ekkor már nem is a panoráma izgatott minket annyira, hanem inkább ez egyre jobban átázó felszerelések. Így nem is volt kétséges, hogy tartunk egy hosszabb pihenőt és kicsit szárítkozunk, megmelegszünk az Eötvös Lóránd Menedékházban. Úgy is alig lézengett ott, egy-két, autóval felkocsikázó kiránduló párocska. Kicsit felpezsdítettük a turistaház forgalmát... Fogyott a forró csoki, forralt bor, meleg leves, zsíros deszka. 

Két órára aztán kicsit feltöltődtünk, összeszedtük maradék lendületünket és nekivágtunk a hátralévő, folyamatosan lejtő 4 km-nek. A köd még nagyobb lett és az eső sem tágított, ezért aztán a Zsivány-szikláknál sem időztünk sokat, inkább csak futtában fotóztuk, és ereszkedtünk is tovább Pilisszentkereszt felé. Igencsak jó tempóval haladtunk lefelé, de mire a települést elértük, megint be lett áztatva mindenki. 

A Felső kocsmában lévő pecsételőhelyhez iparkodott a társaság, hogy legalább a nap utolsó bélyegzőjét fedett helyen üthessük be az igazolófüzetekbe és már bevalljuk férfiasan, alig vártuk, hogy kibújhassunk csuromvizes esőkabátjainkból.  

Buszunk szerencsére közel, a kocsmahivatal előtt várt minket, így csak átszaladtunk az úton, kiugrottunk átázott bakancsainkból (előrelátóan cserecipőt és nadrágot jórészt hozott mindenki) és már indulhattunk is hazafelé. Az eső pedig szűnni nem akaróan, áztatóan esett tovább, egész úton. Bár a meteorológusok nem jósoltak ilyen cudar időt szombatra, de később rájöttünk, hogy vasárnap se jártunk volna jobban. Mínuszok, szél és ónos eső is kényeztetett volna minket.