JóKa-Túrák az Országos Kéken 13. Szendehelytől Nógrádig
Idei utolsó túránkon, nógrádi tájakra, a Börzsöny lábánál, Szendehelyről induló és szép kilátásokkal kecsegtető Kéktúra szakaszra invitáltuk, a télvíz idején is bevállalós természetjárókat.
Hát, mi tagadás, víz az volt. Szerencsére már lehullott formában, így az égi áldást megúsztuk. Ellenben volt dagonya, nem kicsi. Szinte végig, egész nap kitartott. Csakúgy, mint a párás, ködös idő, ami naná, persze, hogy meghiúsította a szép kilátás projektet is! De sebaj! A túrázó nem csügged ilyenkor sem! A csapat szuper volt! A hangulat szintén! És azért a táj is, nem utolsó sorban.
Reggel, induláskor, rögtön Szendehelyen begyűjtöttük aznapi első pecsétünket, már akinek nem volt még meg. Aztán a településről kiérve, rögtön bele is kóstoltunk a terep javába. A faluszéli kápolnánál már összevágott, mancsos földút fogadta a társaságot.
Na igen, ilyenkor eleinte próbál az ember vigyázni, ne nagyon kenje ki magát, aztán egy idő után már mindegy is. A bakancs nem számít, csak arra hajt, hogy a feneke tiszta maradjon. Így, mire Magyarkútra érkeztünk, az Irma forráshoz, már mindenki egész csinos volt. Ott, a szép kőfalba foglalt forrás előtt lévő csárdánál szereztük be második pecsétünket.
És hívogatóan, kellően nagy betűkkel volt kiírva egy táblára, hogy: FORRALT BOR és TEA. Így persze egy rövid pihenőt is beiktattunk. Fél órát is eltöltöttünk itt talán, mire nekivágtunk a Kéktúra egyik alapítójáról, Vizkelety Lászlóról elnevezett, egészen a Lokó-pihenőig tartó emelkedős útszakasznak.
Az egy dolog, hogy itt is sár volt, de még a köd is ránk ereszkedett. Olyannyira, hogy mire a hegytetőre értünk, a kis esőbeállóhoz, semmi sem látszott a körülöttünk lévő tájból. Viszont volt némi hó az erdő alján. Mit is kívánhattunk még? Itt ismét begyűjtöttünk egy pecsétet és elkezdtük az ereszkedést a Nagy-Kő hegyről Nógrád felé.
Mondhatni, ez volt a leglassabb szakaszunk. Bár végig lejtett, de a csúszós sár miatt egyáltalán nem haladt a csapat. Igazán örült mindenki, mikor az erdőből kiértünk a Les-völgyből előbukkanó vasúti vágányok előtt a rétre. A hosszú füvű legelőn átvágva már egészen emberi formánk is kezdett lenni, tisztultak a bakancsok! Pontosan, míg el nem értük Nógrád szélét. Itt aztán, hogy-hogy nem, saras mélyút fogadott, kétoldalt kökényessel, hogy még esély se legyen a kerülésre. Hát ezt a napot így szánták nekünk! Egye kutya! Az első aszfaltos utcára beérve, ahol végvonult kis bagázsunk, nagyjából úgy festett az út, mint ahol iszappakolásból kikecmergett csorda vonult végig.
Így érkeztünk meg a település vasútállomására, utolsó bélyegzésünk helyére. Az épület előtt álló kéktúrás tájékoztató táblánál, meglett a stempli is és mindenki elvégezte a "papírmunkát" Innen aztán már csak a faluközpontig sétált a csapat, kivéve, aki még érzett magában elegendő lendületet és megmászta a főtér mellett magasodó, cirka 60 méteres várdombot. Bár eleinte nem sok jelentkező volt erre az utolsó kihívásra, azért mire fölértünk, majd teljes létszámot mutatott a társaság! És meg is érte a fáradozás, mert még így, párásan, alkonyatban is csodás volt a várrom és a környező táj. El is bámészkodtunk kicsit. Már tényleg a sötétedés hajtott le minket a faluban várakozó buszunkhoz.
Ott aztán kibújtunk saras bakancsainkból (volt, aki a nadrágból is) és kicsit megtisztulva, átöltözve ültünk buszra. Így sikerült, kissé sarasra, mégis szerencsésen, a hétvégére jósolt rengeteg esőt megúszva, vidámra, sok látnivalót, érdekességet felvonultató kiruccanásra, 2024 utolsó túrája a JóKa-Túrák csapatával.
Gratulálunk Mindenkinek! Köszönjük, hogy velünk tartottatok!
