JóKa-Túrák az Országos Kéken 12. Cserhátsuránytól Hollókőig
JóKa-Túrák ősszel, télen, főleg a KÉKEN! Így hát novemberben is nekivágtunk, immár 12. alkalommal, az Országos Kéktúra egy szakaszának. Egy cserháti, palócföldi barangolás kerekedett belőle, mellyel nap végére 22 km-el és 3 pecséttel, ismét közelebb kerültünk az OKT teljesítéséhez.
Ugyan kora reggel már fagyos, didergős idő fogadott minket Cserhátsurány utcáin, amint buszunktól a pecsételőhely felé megindult a csapat, de szerencsére (igen, ilyet is mondunk néha), rögtön emelkedővel indult a túra, így bekapcsoltuk a belső fűtést is. 😊 Aztán a falu felett meg már kisütött a nap és érezhetően melengetni kezdte a tájat. S persze minket is.
Már negyedjére koptatjuk a kéken, a Cserhát ösvényeit, hiszen ebben a hegységben kanyarog a leghosszabban Rockenbauerék útja, így már megszokott a lágyan hullámzó táj, szelíden lejtő és emelkedő dombok. Na persze van még belőle egy-két napra való, csakúgy, mint a Kéktúra 1178 kilométeréből is. Még mennyi látnivaló, hányféle táj és vidék, élmény vár ránk a teljesítés alatt, ami beleég emlékezetünkbe! Jutott belőle szombatra is…
Cserhátsurány nyolcszögletű, ötszintes templomtornya, négy!
valaha szebb napokat megért kastélya, az út szélén összefújt, deres,
fehér-vörös falevelek, a párába bujkáló hegyoldalak, a dombtetőről lenézve a
völgy fölött vijjogó rétisas röpte, Nógrádsipek Márton-napi vigasságra
készülődő, vendégszerető népe, az aprócska névtáblákat cipelő gólyafaragások,
vagy a hegyoldalban legelésző tehéncsorda és Hollókő előtt az utolsó emelkedők,
majd a sziklaszirten magasodó vár látképe.
De bezsebeltük emlékbe a csinos kis palóc,
kontyos házak, macskaköves utcák látványát, a soha finomabb
hagymás-pirospaprikás zsíroskenyér, tea és forralt bor ízét, amivel nem csak
Nógrádsipeken, de Hollókőn is kedvesen kínálták csapatunkat. Ingy és bérmentve,
csak mert Márton nap van, vigadalom, hát fogyasszuk egészséggel!
Nem is csoda, milyen gyorsan röppentek el az órák felettünk, s igen meglepően a km-ek is ilyen gyorsan fogytak. Pedig! Kora reggel még többen is kissé félve vágtak bele az előttünk álló 22 km-be. Észrevétlenül fogyott a kitűzött táv, pedig bizony most szint is volt hozzá! Délután negyed négykor már uticélunk, Hollókő utcáin csámborgott a csapat, a Márton-napi vigasság utolsó óráiba belecsöppenve. Itt ütöttük be aznapi harmadik pecsétjeinket is az igazolófüzetjeinkbe, a buszmegálló melletti kéktúrás tájékoztató táblánál. Mire az utolsó stemplik is bekerültek, a buszunk is megérkezett a csoportért.
Még a cserháti dombok között kanyarogtunk hazafelé, de az egyre korábbi alkonyat már gyorsan elérte a rozsdabarna tájat, s hamarosan már csak a sötétséget láttuk magunk körül. Na igen, a téli túrák velejárója a reggeli cidri és a kora délutáni sötét, meg hát a terep is, ki tudja, talán havas is lehet, de a lelkes természetjárókat ez sem riasztja el. Egy pulcsival és fejlámpával több, néhány km-el kevesebb és jöhetnek az élmények!
