JóKa-Túrák az Országos Kéken 11. Solymártól Máriaremetéig
Pontosan 1 éve, hogy október második szombatján, a Kéktúrázás napján, a JóKa-Túrák csapata gondolt egy igen nagyot.... Nem kisebb célt tűztünk ki akkor magunk elé, mint végigjárni az Országos Kéktúra 1173 km hosszú útvonalát! És azóta minden hónapban nekivágunk a "Másfélmillió lépés" egy-egy szakaszának.
Végigjárjuk a kiszemelt etapot és felfedezzük, bejárjuk a környék látnivalóit és minden alkalommal rácsodálkozunk kis hazánk gyönyörű tájaira, értékeire. Kéktúrás csapatunknak azóta kialakult a "magja", aki, ha csak teheti, egy szakaszt sem hagy ki. Persze vannak, akik csak egy-egy alkalommal tartottak velünk, vagy csak nemrég csatlakoztak be a nagy tervbe. Nekifogni sosem késő, hiszen a kimaradt részek bármikor pótolhatók és ahogy a Rockenbauer Pál is megmondta:
"Bármilyen hosszú is egy természetfilm, bármilyen szép is egy kép, bármilyen csodás is egy-egy leírás, nem hihetjük azt, hogy ez pótolja a személyes élményt. Márpedig ezek a helyek bárki számára könnyen elérhetők, felkeresésük, felfedezésük - kinek-kinek a maga számára - jószerivel csak elhatározás kérdése."
Mi hát tartjuk magunkat az elhatározásunkhoz és hónapról hónapra megszervezünk egy túrát ezen a hazánkat hosszában átszelő hosszú vándorúton, mely nem mellékesen a legelső volt, mint ilyen, egész Európában.Így tettünk múlt szombaton, október 12-én is.
Most a Budai-hegyek (a főváros közelsége miatt is) egy igen népszerű útvonalát teljesítettük, melyre ismét szép számmal gyűltünk össze. A Solymár melletti Rozália-téglagyártól indult csapatunk, ott rögtön be is gyűjtve az első igazolópecsétet (már akinek az előzőleg ott befejezett túráról esetleg hiányzott). Hamisítatlan, színes, napsütéses, őszi időben koptattuk bakancsainkat a Virágos-nyereg és a Hármashatár-hegy felé tartó emelkedőkön, élvezve a természetet, a jó társaságot. Az erdő illatos volt és valósággal burjánzott a nemrég lehullott esőtől. Egyszerre zöldült és színesedett és gombák nőttek minden kidőlt rönkön, bokrok alatt, avar alól.
A hegytetőre érve kinyílt a táj is, a Guckler Károly kilátóból pedig igazi körpanorámában volt részünk. Bár a levegő kissé párás volt, azért az alattunk elterülő főváros és az ezüst szalagként kanyargó Duna jól látszott és ugyan homályosan, de kivehetőek voltak a környező hegységek vonulatai is.
Szorgalmasan gyűjtögettük az igazolópecséteket is, így mire a Látó-hegy oldalában álló Árpád-kilátóhoz érkeztünk, már 3-al gazdagabbak voltunk. A múlt század elején készült kőépületnél tartottunk egy pihenőt és innentől már szinte csak kellemes sétányon gyalogolva ereszkedtünk Hűvösvölgy felé. Elhaladtunk a Kecske-sziklák és a Kőoroszlán szobra mellett, majd Mátyás-király egykori vadaskertjének ösvényein sétáltunk, kis kitérőt téve a Hármashatárhegyi Vitorlázó Repülőtérre, ahol éppen légibemutatót tartottak. Végül az Ördög-árok hídján átkelve érkeztünk meg a városba, egészen pontosan a Hűvösvölgyi Gyermekvasút végállomására, ahol megint csak begyűjthettünk egy igazolópecsétet a füzetjeinkbe. Nem is sokat időztünk itt. Megvártuk míg kigördül egy csinos kis szerelvény a gyerekvasutasokkal és az utazást láthatóan élvező kirándulókkal és mi is tovább indultunk.
Átszeltük a Nagyrétet és a parkerdő sétaútján begyalogoltunk Máriaremetére. Átcikkcakkoztunk a település utcáin és fél öt magasságában meg is érkeztünk a híres búcsújáró helyre, a Kisboldogasszony-templom parkjába.
A hely hangulata is megkívánta, meghát a megtett emelkedők és a táv is, hogy kicsit lepihenjünk. Pontosan 19 km-t mutatott már ekkor Gps-ünk és nem is terveztünk többet erre a napra. Buszunk a Templomkert kerítése mellett várakozott ránk, így már csak annyi dolgunk maradt, hogy kényelmesen elhelyezkedjünk és indulhattunk is hazafelé.
Élménydús, látnivalókban gazdag napunk túrája, azt hiszem méltó volt a Kéktúrázás napjához. Vidám csapatunk pedig ismét egy szép napot tölthetett el együtt, a természetben. Kicsit elfáradtunk, de feltöltődtünk, sportoltunk és pihentünk egyszerre.
