Élménytúra drótszamáron avagy bringával a Balaton körül
Igazán különleges napokon, hosszú hétvégén vagyunk túl... Bakancslistás álmok, régóta vágyott célok, várva-várt utazások teljesültek. Igaz, most nem bakancsban, hanem kétkeréken...
Jó ideje szövögetett tervek, hosszú szervezés előzte meg 4 napos kiruccanásunkat, ám elmondhatjuk, minden fáradtságot megért! Bár olykor nem egyszerű a szállásfoglalás, - emberi árban, ennyi főnek, - a felkapott üdülőhelyeinken, és na hát, a MÁV is megér egy misét, de augusztus 16-a reggelre, minden készen állt a "nyár legnagyobb kalandjához"! Hajnal hatkor, Jászdózsán, tizenfős csapattal pattantunk a drótszamarak hátára és stílusosan, már kétkeréken gördültünk Vámosgyörkig, hogy onnan a MÁV és az Ezüstpart Expressz szolgáltatásait igénybe véve Balatonaligáig logisztikázzuk magunkat és ménesünket is. Út közben még kiegészült a csapat, így mire délelőtt Aligán a lovak (akarom mondani drótszamarak) közé csaptunk, már 15 főt számlált a társaság.Első napi etapnak, a hajnali bemelegítés, illetve az utazás miatt is, alig 35 km volt ütemezve és utólag bebizonyosodott, pont elég is volt annyi. Egy kis szerelés, egy-két defekt, egy kis nézelődés Aligán, Siófokon, Zamárdiban és itt-ott pancsolás…repült az idő felettünk. Jócskán késő délutánra járt az idő, mire Szántódról, a Kisfaludy utcai kilátó stégjétől nekivágtunk aznapi (és talán a legelső) emelkedőnknek, Balatonföldvár magaspartjára. Mert ugye hol lenne máshol a kemping… de legalább szép volt a kilátás.
Másnapra már jóval többet irányoztunk elő és még pluszban is tekeregtünk. Így a nap végére, a második szálláson, Gyenesdiáson, 74-et mutatott a km óra. De nem bántuk! Utunkat bearanyozta Balatonlelle, a Boglári Gömbkilátó, csobbanás a szabadstrandokon, a Fenékpusztai Festetics-major, Keszthelyen a Helikon park és a kastély, a jégkásák és a lángosok (amit a Magyar Tenger nyugati medencéjében egészen jó árfekvésben mérnek) és még mennyi mindent sorolhatnánk… Naná, nap végére azért ide is jutott egy kis szerelni való, de azt már csak a Diási Játékstrand és egy jó kis vacsora után is ráértünk megejteni, a kempingben.
Harmadik napra némileg kevesebbet terveztünk, merthát mégiscsak az északi part, eddig szokatlanul hullámvasutazó, és a délihez képest jóval leharcoltabb kerékpárútjai vártak ránk. A lejtők még csak! Imádtuk a gurulást lefelé! De azokra biz előtte fel is kellett tekerni. Sajnos nem csak a lovasok fáradtak meg olykor, időnként a drótszamarak is feldobták a pacskert. Ám szerencsére a Balaton körül minden jóérzésű kerékpárszervizes epedve várja a pórul járt bringásokat, még vasárnap is, így viszonylag gyors problémamegoldások után ismét száguldhatott a csapat. Számos látnivalót, csodás panorámát nyújtó kilátóhelyeket érinthettünk (természetesen mindhez fel kellett tekerni), ellenben most csak a nap végére jutott pancsolás, hiszen valamiért az északi parton már alig-alig akad szabadstrand, ahol csak egy mártózás erejéig megállhattunk volna. Délután végre, Örvényesen, sátorállítás után bepótoltuk a merülést. A Platán Strand hűsítő vizében lemoshattuk a forró út porát.
Negyedik napunkon, szokás szerint, a helyi kisbolt kínálatából válogatva, összeütöttük reggelinket és újra nyeregbe pattantunk. Bár sötét fellegek nyomultak utánunk vészjóslóan, hasított a csapat, utól nem érhetett minket. (Azért hozzá kell tenni, nem kevés mázli mellett sikerült azt kiviteleznünk, hogy a négy nap alatt, hol utánunk, hol előttünk, hol a túlsó parton ömlött az eső, de mi egy szemet sem kaptunk belőle egyszer sem.) Mondhatni tökéletes volt még az időnk is! Ugyan az emelkedőkből utolsó napra is kijutott (mert ugye aki legurult az aligai magaspartról, annak visszafelé fel is kell tekerni, de a kenesei szabadstrandon, legalább búcsúzásul, még tudtunk egyet mártózni. Akarattyán még megkóstoltuk a Balcsi legkülönlegesebb fagyi kínálatát és a löszfal tetejéről elköszöntünk a Magyar Tengertől.
Délután fél 5 magasságában, újra az aligai vasútállomáson ácsorgott a csapat. Mintha most szálltunk volna le. De mögöttünk van 270 km, 4 nap ezernyi élménye, kalandja, fáradtsága, nevetése. Megannyi közös emlék, kitörölhetetlen pillanat. Még maradtunk volna… Az Expressz viszont alig 10 perces késéssel megérkezett és mi felpakoltunk. Elindultunk vissza, a mindennapokba.
Ugyan este még Vámosgyörkről hazáig, várt ránk egy utolsó, közös tekerés, ami azt gondoltuk, púp lesz a hátunkon. De jólesett. Lezártuk vele a napot, egy nagy kalandot. A NYÁR LEGNAGYOBB KALANDJÁT. A Jászdózsa tábla mellett elgördülve "otthon, édes otthon" érzés ült fel a bicók csomagtartójára és jókedvűen, csengettyűzve gurultunk be kis falunkba.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok, hogy együtt tölthettük veletek ezt a csodás 4 napot!