Csúcstúra az Elülső-Szoliszkóra és a Fátyol-vízeséshez
Mennyi csodát, mennyi-mennyi kalandot tartogat nekünk a természet! Mennyi szépséget és élményt nyújt, ha kellő tisztelettel fordulunk felé és jól választjuk meg (ésszel és szívvel is) az utat, ami ösvényein keresztül az úticélunkhoz vezet!
Szombaton túrázóink is egy ilyen, igen nagy választás előtt álltak, mikor kora délelőtt a Magas-Tátra népszerű üdülőközpontjában, Csorba-tónál leszálltak a buszról. Ugyan a Tátra már itt is varázslatos, ha csak a kristálytiszta vizű morénató körül tengetjük is el az időt és program itt is akad bőségesen! A helyi szolgáltatók, vendéglátók is gazdag kínálattal várják az ide érkező turisták hadát. Éttermek, büfék, bazárosok, kalandpark hívogatja már a parkolók körül az érkezőket, de itt az 53 m magas Tátra Torony kilátó és lanovkázni is lehet!
Na és persze a legfőbb kikapcsolódási lehetőség, ami miatt emberek ezrei látogatják minden nap a Tátrát, az a hatalmas hegyek, völgyek, sziklaóriások között kanyargó, szemet-lelket gyönyörködtető, több száz km-nyi turistaút, ahol mindenki talál fizikai felkészültségének, és kedvének megfelelő szakaszt.
Bizony, mi is efféle kikapcsolódás céljával érkeztünk a gigászi hegyek közé. És, hogy mindenki megtalálhassa számítását, az ő saját útját, így két útvonal közül is választhattak. Két eltérő nehézségű túra, merőben más terep, két igen különböző uticél lett kitűzve erre a napra. Egy igazi magashegyi kihívás, embert próbáló sziklás emelkedőn, a Csorba-tó fölé magasodó Elülső-Szoliszkó 2117 m magas csúcsának a megmászása, illetve egy könnyedebb túra, a Malompataki-völgyben, csodás erdőben, majd törpefenyvesben, patak mellett vezető ösvényen, a Fátyol-vízesésig. Hát megértjük, hogy nem volt könnyű a választás.
A lazább túrát választókkal - merthogy azért ők jobban álltak idővel, mint a csúcshódító csapat - indulás előtt, még egy kis libegőzést is beiktattunk a programba. Jónéhányan kipróbálták a Csorba-tó mellől a Szoliszkó oldalában, 1830 m-en lévő menedékházig emelkedő, nyitott üléses lanovkát. Páratlan élmény, és csodás panoráma, amit nyújt, az biztos! Majd csak onnan visszaérkezve, a tavaszias hőmérséklettől és az odafent fújdogáló széltől kellemesen lehűlve (nem is bánta senki) vágtunk neki a túrának.
Fenyves, vadregényes erdőben, időnként áfonyát csipegetve, páfrányok és buja aljnövényzet között kezdtük meg az emelkedést. Na nem megterhelően, de azért érezhetően folyamatosan felfelé tartottunk. Amint a délceg fenyőket törpe társaik váltották az út mellett, mi is megálltunk egy hosszabb pihenőre. Itt már a Malompatak vize is folyamatosan mellettünk csobogott, és nem is hagytuk már el, végig mellette vitt az ösvényünk. A hűs vizű patak pedig egyre mutatósabb csobogókkal, kis teraszos részeken alábukva sejtette, hogy közeledik uticélunk.
A táj is kinyílt. Monumentális sziklák emelkedtek fölénk. Bal oldalunkon a Szoliszkó (rajta a hatalmas fa csúcskereszt, ahová a másik csapat indult), jobb oldalunkon a Bástya-gerinc csipkés, sziklatarajos vonulata állított meg lépten-nyomon bámészkodni minket. Aztán végre előttünk is feltűnt a szürke sziklateraszról alábukó fehér csík és hamarosan a hangját is meghallottuk. A patak vize valóban fátyolszerűen, jókora magasságból zubogott lefelé. A kiálló sziklákon szétfröccsenve, új utat keresve, látványos zuhatagként éri el a völgy alsóbb teraszát és szinte rögtön elcsendesedve, barátságosan folyik innen tovább. Magától értetődő volt, hogy itt tartottuk leghosszabb pihenőnket. Megebédeltük hozott szendvicseinket és közben néhányan a völgyben tovább emelkedő úton kissé továbbhaladva, föntebbről, a vízesés tetejéről nyíló kilátást is megnézték. Aligha lehet betelni ezzel a látvánnyal.
Mi is nehezen hagytuk hátra. Végül a társaságot összegyűjtve mégis elindultunk visszafelé a völgyben, a már felfelé megtett úton, vissza Csorba-tóra. Néhányan még körbesétállták a csónakázókkal még romantikusabb hangulatú tavat, néhányan helyi ínyencségek nyomába eredtek, vagy épp a bazársor forgatagába vegyültek. Egy páran az éppen visszaérkező, csúcshódító csapathoz csatlakozva folytatták a nézelődést, a kirándulóktól hemzsegő parton.
Merthogy időközben másik csapatunk is megtette a maga, nem kis kihívást nyújtó útját! A tó partjától erdőben, majd a sífelvonó alatti tisztás sávon indultak fölfelé a Soliskó oldalában. Jól járható, itt még csak az emelkedés miatt fárasztó ösvényüket azonban, hamarosan sziklás utak váltották fel.
Az erdő "elfogyott", cserébe viszont kitárult a táj és minden lépés után szebb lett a panoráma. Már a táv 2/3-án is túl voltak, mikor elérték a Szoliszkó menedékházat 1830 m-en. Itt tartották jól megérdemelt, hosszabb pihenőjüket a csúcshódítás előtt. Testileg, lelkileg felkészültek a hátra lévő, alig 1 km-es, ám annál küzdelmesebb útra, ami a csúcsig vezetett. (A menedékházakban készített finom gőzgombóc jó segítség az ilyen felkészülésben! )
Így vágtak hát neki a néhol morzsalékosan apró köves, míg máshol hatalmas sziklatömbökkel akadályozott, és csak azon átmászható, fárasztó útnak. De egyre közeledett, míg végül ölelés közelségbe ért a hatalmas fakereszt az Elülső-Szoliszkó csúcsán. Az érzést, amit a túrázó ekkor átél, csak az ismeri, aki megtett már ilyen utat. Odafent a megkönnyebbülés, siker, büszkeség, fáradtság, öröm kavarodik a hegy iránti tisztelettel. És aztán lefelé is megküzd, megküzdött a csapat, mert bizony lefelé sem egyszerűbb az út...
Ismét kis pihenő a menedékháznál, majd a gerinc túloldalán húzódó, Furkota-völgyön keresztül ereszkedtek vissza, egyre szelídülő, virágoktól színes patakvölgyben, törpefenyvesben, végül ismét égbenyúló fák között a Csorba-tóra, ahol a völgytúrásokhoz hasonlóan, elvegyültek a kirándulók forgatagában.
Így röppent el az utolsó 1-2 óra a sziklaóriások lábánál. Este 7 óra környékén járt már az idő, mire újra buszra ültünk és elindultunk hazafelé. Szokás szerint, mint általában ilyenkor, túrától, élménytől, hajnali indulástól kissé elcsendesedve, 9 után léptük át a határt, majd egy pihenőt tartva, éjfél magasságában ért véget utazásunk, kalandos napunk.
Reméljük azóta már mindenki kipihente ennek a csodás napnak a fáradalmait és kitörölhetetlen, szuper emlék, tapasztalás, élmény marad a választott, megtett út!
Köszönjük, hogy velünk túráztatok!