Bringatúra a Tisza-tónál, gyerekekkel
Helló nyár! Végre itt a vakáció! És a 2023/24-es tanév utolsó szakkörös túrája... Kerékpárral a Tisza-tónál, a csipet-csapattal...
A nyári szünet első napján, reggel nyolckor vágtunk neki a nagy kalandnak. Mi vonatra, a bringák autóra szálltak és alig 2 óra múlva már Poroszlón igazítottuk a menetfelszerelést a drótszamarakra.
A túra eleje, keresztül Poroszlón, majd a Tisza-hídon, aztán pedig Tiszafüreden, igen nagy fegyelmezettséget és figyelmet igényelt a bringásoktól, de le a kalappal! Libasorban, felnőtteket meghazudtoló komolysággal közlekedték végig ezt a szakaszt! Füreden (itt már túl is voltunk az első 10km-en), tartottuk első pihenőnket, tízóraiszünetünket. Árnyas fa alá húzódva ittuk a még hűs vizünket, bőrünk pedig a naptejet, aztán kigurultunk a napsütötte gátkoronára és itt már perzselő volt a hangulat!
Végre gurulhattak kedvükre, akár egymás mellett is, csak a néha-néha szemből érkező bringásokra és egy-két autóra kellett figyelni az úton. Nekünk meg arra, hogy a nagy szabadság által kiváltott felhőtlen hangulattól elszabadult szlalombajnokokat és nullakezezőket időnként lehűtsük. Merthát tudjuk mi is, hogy...de hát...jobb félni, mint megijedni! Kinek hiányzik egy dübörgős esés?
Aztán a hűtésbe besegített a tiszaderzsi gát mellett álló fagyisbódé tartalma is, meg némi hideg kóla, az árnyas padokon. És ismét repültek a bringák, a km-ek, és az idő is.
Egy öblítőcsatorna hídján átkelve bekukkantottunk a tó szigetvilágába is és mire észbe kaptunk, már Abádszalók strandján gördültünk keresztül. Erre már tombol a fényűzés. Hajók, motorcsónakok, jetskiktől roskadoznak a kikötők és úszóházak garmadája sorakozik a part mellett végig. Mégis sikerült még egy jó kis árnyas helyet találnunk, ahol kicsit elbújtunk a nap elől pihenni és közben pótoltuk a naptejet a piruló bőrünkön.
Kis szusszanás után már gurultunk is tovább, hiszen már olyan közel volt a Nagykunsági-főcsatorna, majd a várva-várt Jóreménység-sziget! Vidám pihenőt tartottunk a különleges kis földnyelven, mindenki nagyon élvezte! Hiszen itt minden más és máshol is lehetne ilyen! Itt mindenki figyel a természetre és cserébe különleges élményeket kap vissza. Itt még a gólyák is köztünk jártak! Kicsit fájt is a szívünk, mikor otthagytuk és tovább álltunk a szomszédos hallépcsőhöz. De hát az is vonzotta a társaságot. Nem is mindennapi látvány! Főleg, ha kifogunk egy olyan halvonulást, mint most is és ugrándozó busák, és másfél méteres szürkeharcsa átúszása szórakoztatja a csapatot! Szerintem, a fotókon elcsípett arcok mindent elárulnak.
Ám itt már jócskán délutánra járt az idő, így ennek a bámészkodásnak is vége kellett szakadjon, sajnos. Újra bringára pattantunk és a Kiskörei Vízerőmű duzzasztóművén átkelve begurultunk Kiskörére, túránk célállomására. Egészen pontosan a vasútállomáson már ránk várakozó autóhoz. Itt a bicók ismét felkerültek a kocsira, mi meg a felénk is járatos kis piros vonatra és elindult a csapat hazafelé.
Mi ugyan még Kál-Kápolnán és Vámosgyörkön átszálltunk (és közben még egy jó csavartfagyi is belefért), így mire este hétkor Jászdózsára becsattogott a Jaszi, a bringáink már ott várakoztak ránk, hadrendbe állítva az állomáson.
Ez egy felejthetetlen, szuper nap volt Veletek! Nagyon örülünk, hogy ennyien eljöttetek és együtt csináltuk végig ezt a kalandos napot, emlékezetes 46 km-t!